2008. január. 21.
Láttam-ban.
Megtekintettem a Déja Vu című alkotást. Fogalmam sem volt, mibe kezdek bele, így nagy meglepetést okozott, hogy a denzelwashingtonos-lövöldözős akciófilmnek vélt sztori rövidesen denzelwashingtonos-lövöldözős-időutazásos akciófilmbe torkollott.
Amolyan 12 Majomba oltott Különvéleménynek tekinthető; sajnos az előbbi szellemessége és az utóbbi Dick-je nélkül. Bár akinek a Különvélemény tetszett, az nem fog csalódni. Némileg sokallottam az akciórészt (igaz, szinte mindig sokallom) és ha valaki komolyabban elgondolkodik a témán, rájön a történet gyenge pontjaira. Főleg a befejezésére…
Különösen fájó a gyenge főgonosz (mondjuk ez is egyfajta értékmérő: amelyik filmben szerepel főgonosz, már nem is lehet toptízes) sztereotip megrajzolása, természetesen egy terrorista képében (bár James Caviezel tud csúnyán nézni, szar volt robbantósnak).
A környezetből is többet ki lehetett volna hozni. New Orleans amúgy sem a megszokott hollywoodi díszlet, a Katrina után pedig még kevésbé. Kár, hogy a történet szempontjából teljesen közömbös színhely.
Amúgy az alkotás az tágas “egyszer nézhető” kategória jeles képviselője.
2007. augusztus. 6.
Láttam-ban.
A címből akár másra is gondolhatna az Olvasó, de nem arról van szó, hogy az asszony apró, piros pöttyöket talált a nemzőszervemen.
A napokban vetített a Cool tv (egyébként rühellem az adót) egy érdekes filmet. Célirányosan kerestem estére műsort a solaria.hu ajánlójában, és ezt olvastam: vasárnap 22:00; Fertőzés, japán horror. Oké, a japó filmeket amúgy is kedvelem, nézzük meg!
Kórház, fakó fények, síri csend, hullaházi hangulat – jól kezdődik. Faarcú, európai szemmel egyforma szereplők, ez már a Gojira tai Biorante sajátossága is volt. A történet az aktív horrorkedvelők számára biztosan ezerszer elcsépelt, gondolom, a zöld takonnyá bomló emberi testek se jelentenek újdonságot. Én mindenesetre a magam amatőr módján szórakoztam az alkotáson, miközben néhányszor a frász jött rám (meg fura áthallást éreztem, mikor a kórházban orvos-, nővér- és pénzhiányt emlegettek, és egy haldoklót ide-oda irányítgattak…) Jók voltak a vágások, és volt néhány különösen jól beállított jelenet. Tetszett a kamera mozgása, látszott, igényes filmnek szánták. Egyszóval élveztem a Fertőzést.
De a párom! Néhány kiragadott mondat Tőle, ami alapján látható, a szebbik nem miként vélekedett róla: „ugye nem nézzük végig ezt a borzalmat?”; „kikísérsz vécére?” és végül „vajon hány Solariás feleség akar válni ma este”.
A környezetből is többet ki lehetett volna hozni. New Orleans amúgy sem a megszokott hollywoodi díszlet, a Katrina után pedig még kevésbé. Kár, hogy a történet szempontjából teljesen közömbös színhely.