Miért ne hirdessem itt a találkozót? Bár semmi SF, azért jó móka lesz. Vagy mégis? Amennyiben valaki innen is érkezik, legalább ketten képviseljük a fantasztikus frakciót 
2008. június. archívuma.
Az elmúlt éjjel Babának felszökött a láza. Nem olyan csip-csup hőemelkedésnek tűnt; rázta a hideg, vörös volt az arca, a hőmérőt 38 fokig tűrte a hónaljában. Hamar megszületett a döntés: irány az orvosi ügyelet!
A modernnek, barátságosnak nehezen titulálható siklósi kórházban egy kedvesnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető nővér fogadott, majd felébresztette az ügyeletes orvost. Az a legkisebb odafigyelés és jóindulat nélkül beledöfött Marci combjába egy szurit, még arra sem vette a fáradságot, hogy a vattát utána odaszorítsa, vagy odaragassza, mára be is kékült. Minden mozdulatán látszott, minél hamarabb túl akar esni rajtunk, hogy visszamehessen aludni. Meg se hallgatott, elhadarta a felírt gyógyszerek adagolását, majd eltűnt.
A következő meglepi a gyógyszertárban ért: az ügyeletest nem lehetett elérni. Gondolom, a legnagyobb nyugalomban aludt, holmi csengetés nem zavarta. Reggel egy kipihent patikussal találkoztunk ugyanott, aki közölte, hogy légköri zavarok (sic!) miatt általában nem működik a csengője. Anyád.
Elhiszem, hogy Mengele, majd Mangalica működése után minden a legnagyobb szarban van, fejetlenség, káosz és pénztelenség uralkodik az egészségügyben. De kedves doktor- és asszisztensnő, tisztelt patikus uram! Valaha valamire felesküdtetek, és ezt kurvára nem kéne elfelejteni!
2008., Európa