Jó sokat vártam ezzel a posttal; egyrészt szeretek minden gondolatot, meg listát jól megrágni, másrészt így könnyebben tudok ötleteket lopni a többiektől. Ezáltal az összesítést végzők szemében szerintem sikerül előlépnem a legutáltabb bloggerré, mint a legnehezebben összekaparható véleményt kinyilvánító alak. Dolgozzanak is meg érte – sajnos kevesen írunk toptízeket, így ezúton is buzdítanék mindenkit, aki nem. Tehát most a legjobb magyar SF könyvek következnek, jól átgondolva.
Zsoldos Péter: A holtak nem vetnek árnyékot. Tudom, hogy nem fősodor, meg leszálló ág, meg minden – legalábbis amiket másoktól olvastam – nekem mégis ez a kedvencem tőle (valaki egyszer megmondhatná, hogy hivatalos indok szerint mi a nem jó benne). 15 pont.
László Zoltán: Keringés. Határozottan örömteli, hogy végre az új generáció is tud színvonalat produkálni. Bár ez itt nem a részletes kritika helye, egyéb híján pár gondolat a kötetről. László Zoltán remek hangulatkeltő, már-már túlságosan is patikamérlegen kiszámított az adagolás, kvázi érezni, hogy mikor játszik az olvasóval, hogy az végképp felcsigázva érezze magát. Profi munka.
Nagyon tetszettek még a környezet leírásai, totálisan ott voltam olvasáskor. Viszont a vége kicsit elnagyolt; a remek, letehetetlen első kétharmad után nagyobb durranásra számítottam. Magas volt a léc, amit László Zoli magának tett fel a könyv elejével 
. Ezzel együtt is 15 pont.
Brendon Hackett: Poszthumán döntés. Egyszerűen fasza. Elgondolkodtató és érdekes, továbbá – nem utolsósorban – remekül van megírva. Csak ezt olvastam Hackett-től, és saját véleményét tekintve nem is fogok lecsapni a korábbi írásaira. 15 pont.
Gáspár András: Kiálts farkast! Nem mai sütés, ennek ellenére nem akaródzott a közelmúltig a kezembe venni, eddig már a második kiadást is láttam a boltokban. Aztán valahol – talán az sfblogs-on? – olvastam róla, és beszereztem. Az első kiadást, netről. Nem bántam meg, de gondolom, ez várható fordulat, különben nem szerepelne itt. 10 pont.
Nemere István: Mintha ember lennél. Modern mese Kolumbusz híres útja alapján. Olyan húsz éve olvastam utoljára, akkor nagyon tetszett. Most már nem merem újra elővenni, maradjon csak a kedves élmény. 10 pont.
Lőrincz L. László: Föld alatti piramis. Szintén retró, szintén jó régen, de azért nem húsz év. Maradjon meg ez is kellemes emlékként, 10 pont.
Dévényi Tibor: Pannónia űrbázis. Egy csapat gyerek, akik akaratlanul nehéz helyzetbe hozzák az országot. Figyelitek a párhuzamot dicső vezetőinkkel? Bár náluk még a szándékosságot sem zárom ki. A regény a Roburban jelent meg, és imádtam (mind az írást, mind a Roburt). 10 pont.
Bogáti Péter: Az utolsó ember. Az utolsóemberes sztorik mindig nagyon elgondolkodtatnak. Természetesen a főhős szerepébe képzelem magam, hogy mit tennék, mit ennék, mit innék (mennyit innék), hová mennék, mennyit autóznék. Meg hogyan keresnék nőt, feltéve, ha tényleg maradt legalább mutatóba egy-két példány, mert ebben ugye nem lehetek biztos. Bogáti regénye a legjobb utolsóemberes regény. 15 pont.
BrAndon Hackett.
Tipikus ifjúapuka-elgépelés. A Brendon bababolt miatt van.
Chelloveck: Haha. NEkem is ez ugrott be.
A Nemere kapcsán annyit, hogy elég sok ilyen átiratszerű dolgot csinált. Konkrétan a Labirintus jut eszembe, ami egy modern Ikarosz sztori.
Dévényit annyian mondják, de én még nem olvastam, sőt antikváriumban sem láttam. Második kiadás volt valamelyik írásából?
Miért? Ha nem volt második kiadása, már nem is jó?
Nekem Dévényi az alltime foreva nambervan kedvenc magyar sf-íróm, minden regénye és önálló novelláskötete megvan, sőt, szerintem sf témájú itt-ott megjelent novelláinak is legalább a 95 százaléka. Ha nem a halál nemi szervén laknál, jöhetnél hozzám kölcsönözgetni.
Ha antikváriumban nem is, azért egy bolhapiacon biztosan találsz Dévényit, legalábbis kozmoszosat. A Robur már nehezebb, de az sem lehetetlen. Ugyan nem tudom, merre laksz, de bolhapiac mindenhol van; tegnap, a pécsiben _rengeteg_ Kozmosz volt, nevetséges áron.