Skip és SF

Jó sokat vártam ezzel a posttal; egyrészt szeretek minden gondolatot, meg listát jól megrágni, másrészt így könnyebben tudok ötleteket lopni a többiektől. Ezáltal az összesítést végzők szemében szerintem sikerül előlépnem a legutáltabb bloggerré, mint a legnehezebben összekaparható véleményt kinyilvánító alak. Dolgozzanak is meg érte – sajnos kevesen írunk toptízeket, így ezúton is buzdítanék mindenkit, aki nem. Tehát most a legjobb magyar SF könyvek következnek, jól átgondolva.

Zsoldos Péter: A holtak nem vetnek árnyékot. Tudom, hogy nem fősodor, meg leszálló ág, meg minden – legalábbis amiket másoktól olvastam – nekem mégis ez a kedvencem tőle (valaki egyszer megmondhatná, hogy hivatalos indok szerint mi a nem jó benne). 15 pont.

László Zoltán: Keringés. Határozottan örömteli, hogy végre az új generáció is tud színvonalat produkálni. Bár ez itt nem a részletes kritika helye, egyéb híján pár gondolat a kötetről. László Zoltán remek hangulatkeltő, már-már túlságosan is patikamérlegen kiszámított az adagolás, kvázi érezni, hogy mikor játszik az olvasóval, hogy az végképp felcsigázva érezze magát. Profi munka.

Nagyon tetszettek még a környezet leírásai, totálisan ott voltam olvasáskor. Viszont a vége kicsit elnagyolt; a remek, letehetetlen első kétharmad után nagyobb durranásra számítottam. Magas volt a léc, amit László Zoli magának tett fel a könyv elejével . Ezzel együtt is 15 pont.

Brendon Hackett: Poszthumán döntés. Egyszerűen fasza. Elgondolkodtató és érdekes, továbbá – nem utolsósorban – remekül van megírva. Csak ezt olvastam Hackett-től, és saját véleményét tekintve nem is fogok lecsapni a korábbi írásaira. 15 pont.

Gáspár András: Kiálts farkast! Nem mai sütés, ennek ellenére nem akaródzott a közelmúltig a kezembe venni, eddig már a második kiadást is láttam a boltokban. Aztán valahol – talán az sfblogs-on? – olvastam róla, és beszereztem. Az első kiadást, netről. Nem bántam meg, de gondolom, ez várható fordulat, különben nem szerepelne itt. 10 pont.

Nemere István: Mintha ember lennél. Modern mese Kolumbusz híres útja alapján. Olyan húsz éve olvastam utoljára, akkor nagyon tetszett. Most már nem merem újra elővenni, maradjon csak a kedves élmény. 10 pont.

Lőrincz L. László: Föld alatti piramis. Szintén retró, szintén jó régen, de azért nem húsz év. Maradjon meg ez is kellemes emlékként, 10 pont.

Dévényi Tibor: Pannónia űrbázis. Egy csapat gyerek, akik akaratlanul nehéz helyzetbe hozzák az országot. Figyelitek a párhuzamot dicső vezetőinkkel? Bár náluk még a szándékosságot sem zárom ki. A regény a Roburban jelent meg, és imádtam (mind az írást, mind a Roburt). 10 pont.

Bogáti Péter: Az utolsó ember. Az utolsóemberes sztorik mindig nagyon elgondolkodtatnak. Természetesen a főhős szerepébe képzelem magam, hogy mit tennék, mit ennék, mit innék (mennyit innék), hová mennék, mennyit autóznék. Meg hogyan keresnék nőt, feltéve, ha tényleg maradt legalább mutatóba egy-két példány, mert ebben ugye nem lehetek biztos. Bogáti regénye a legjobb utolsóemberes regény. 15 pont.