Jól indult a napom: ma nem kell dolgozni mennem (illetve kell, de a másik helyre és csak délután). Viszonylag sokáig aludtam, majd kihasználtam a szabadidőt és a napos délelőttöt. A babát betettem az autóba, és elmentünk egy hipermarketbe. Még tanakodhattam is, melyikbe menjünk, mert egy kisvároshoz képest meglepő mennyiségű nagyáruház képviselteti magát nálunk.
Egy ilyen munkanap-szombat délelőttjén szinte csak a setétebbik rassz képviselői válogatnak a teszkóban, meg én. Előbbi népcsoport jelenlétét mondjuk már a parkolóban levágtam, lévén tele volt új Swiftekkel. A helyi Suzuki-kereskedés alighanem csődbe is menne nélkülük; a 120 hónap és az előleg nélküliség varázslatos elegyet alkot, és rendkívül kívánatossá teszi számukra a portékát.
Bent egy jót kocsikáztunk Marcival; számára igazi autós élmény a bevásárlókocsiban ülni, főleg, hogy apa másnapos, és brümmögve ide-oda szlalomozik. Vettünk a babának háztartási kekszet, meg almát. Utóbbi termék válogatásánál megkérdeztem egy gyümölcsöt pakolászó eladóhölgyet, hogy melyik fajtát ajánlja, ha puhábbat keresek.
– Nem tudom – mondta, miközben rám sem nézett, majd elosont. Így jonagoldot vettem, mert tetszett a színe. Persze vettem sört is, mert sört mindig kell venni.
A játékosztályon elővettem nagyszerű szülői képességemet, és csak egy kisautó vásárlását engedélyeztem Mártonnak (fiam ugyanis autórajongó). Elétettem kettőt, egy sárga Cayenne-t, meg egy piros Minit, majd választásra szólítottam fel. Baba elővette nagyszerű választási képességét, és igyekezett mindkettőt megragadni egy kézzel. Végül a Mini mellett döntött; úgy tűnik, bukik a piros autókra, mert ez már a harmadik.
(szerencsére a teszkós kisautók pénztárcabarát vételárral bírnak. Minőségük mindemellett meglepően jó. A régi Matchbox-rajongók sírva konstatálják, hogy ha a klasszikus márka ilyet produkált volna fénykorában, bizonyára nem megy csődbe)
Szerintem a piros finomabb ízű, azért választja mindig azt.
Ez a gyerek gyönyörű!!!!! Gratulálok!