Kedvenc külföldi íróim. Hm. Elvileg tök egyszerű lenne: kimásolni a legjobbnak tartott könyvek íróit, és kész. Természetesen nem teszek így, de azért meglehetős átfedéssel alakítom ki a magam kis kistáját.
Elsőként Philip K. Dicket említem; nem mintha erősorrendbe tenném a pontozottakat, csak ő jutott először eszembe. Sorolhatom az okokat: az Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokról?, az Ember a fellegvárban, az Ubik, a Palmer Eldritch három stigmája, a Valis, estébé. Nem szoktam ennyi pontot adni a toptízes listáimon, de most megteszem: 30 pont Horselover Fat-nek 
.
Frederik Pohl is megkapja a maga jól kiérdemelt pontjait. Először is az Átjáróért, aztán az Átjáró folytatásaiért, végül szkeptikus, el nem kötelezett szemléletmódjáért. 20 pont, Fred!
A Sztrugackij fivérek – gondolom – egy kalap alatt indulnak a versengésben. Kiváltó okként az Egymilliárd évvel a világvége előtt, a Piknik az árokparton, a Bíborszínű felhők bolygója, és kölyökkori kedvencem, a Kölyök szerepelnek. 20 pont.
Szintén áldott gyermekkorom köszön vissza Verne Gyula (jé: Gyula és külföldi? ) szeretetében; nálam Jules múlhatatlan érdemeket szerzett az olvasás megkedveltetésében. 10 pont.
Lassan elfogynak a kiadható pontok, így gyorsan letudom a kötelezőt: 5-5 pont jár Isaac Asimovnak, Arthur C. Clarke-nak, Frank Herbertnek és Robert Heinlein-nek, a magyarázatoktól esetükben eltekintek.
0 Hozzászólás - “toptíz IV/2”