Megtekintettem a Déja Vu című alkotást. Fogalmam sem volt, mibe kezdek bele, így nagy meglepetést okozott, hogy a denzelwashingtonos-lövöldözős akciófilmnek vélt sztori rövidesen denzelwashingtonos-lövöldözős-időutazásos akciófilmbe torkollott.
Amolyan 12 Majomba oltott Különvéleménynek tekinthető; sajnos az előbbi szellemessége és az utóbbi Dick-je nélkül. Bár akinek a Különvélemény tetszett, az nem fog csalódni. Némileg sokallottam az akciórészt (igaz, szinte mindig sokallom) és ha valaki komolyabban elgondolkodik a témán, rájön a történet gyenge pontjaira. Főleg a befejezésére…
Különösen fájó a gyenge főgonosz (mondjuk ez is egyfajta értékmérő: amelyik filmben szerepel főgonosz, már nem is lehet toptízes) sztereotip megrajzolása, természetesen egy terrorista képében (bár James Caviezel tud csúnyán nézni, szar volt robbantósnak).
A környezetből is többet ki lehetett volna hozni. New Orleans amúgy sem a megszokott hollywoodi díszlet, a Katrina után pedig még kevésbé. Kár, hogy a történet szempontjából teljesen közömbös színhely.
Amúgy az alkotás az tágas “egyszer nézhető” kategória jeles képviselője.