Új számítógépem van. Ez az első kompjúter, amit a magaménak (ill. kis családoménak) mondhatok; az eddigi nálam lévő céges volt, az az előtti meg egy örökölt, ősrégi P1-es.
A céges masina makrancos darab hírében állott, türelmet igényelt, de nálam gyakran elszakadt a cérna. Ezenkívül rendkívül lármás példány volt, éjjeli használata nem egyszer családi vitát kavart. Ellenben az új maga az álom. Amikor párhuzamosan használtam őket, adatmásolás végett, feltűnően nagy zaj-különbséget tapasztaltam közöttük. A régi száz decibellel üvöltött, a friss szerzemény a lágy tavaszi szellő hangját idézte bennem. Míg a levetett darab állandó lefagyásaival próbálgatta béketűrésem határát, utódja remekül futtatott bármely programot.
Hamar helyet is cseréltek. Ahogy helyreállt az Internet-kapcsolat új kedvencemen, elfoglalta elődjének helyét. Már az első bekapcsolásnál felemelte a hangját. Aztán a rendkívül fontos Winamp futtatását tagadta meg, aztán jött az első reset.
Vajon létezik lélekvándorlás a számítógépeknél?