Skip és SF

Újabb világmegváltó projektet indítottam el, mely hónapokig ellát tennivalóval (mintha nem lenne elég dolgom).  Talán ismét sikerül olyan tettet véghezvinnem, ami rengeteg munkába kerül, ellenben senkit sem érdekel (na jó, esetleg néhány őrült örömködhet).

A kiindulási pont a Kozmosz könyvek első sorozata, a Kiskozmosz-széria. Ha már egyszer megszereztem az összes példányt, valamit kell kezdeni velük (most nem csak a kiolvasásra gondoltam, azon már nagyrészt túl vagyok), ne csak szobadíszként jelenjenek meg a falon, kössünk hozzá egyéb funkciót is. Így beszkenneltem az összes borítót, és elkezdtem dolgozni velük. Szisztematikusan egységes méretre igazítom, megfotosoppolom (karc- és törésnyom-eltüntetés, színélénkítés, légyszar-annihilálás), megkorelezem őket. Körülbelül két hónapja csinálom, ráérő időmben (azaz soha), eddig 11 darabbal vagyok kész. Ha meglesz mind, talán poszter lesz belőlük, vagy mittomén.

Arra nem is merek gondolni, más csinált-e már ilyet, és kb. két email-váltással megszerezhetném a kész anyagot. Ha valaki hasonló tetten töri a fejét, állítsa le magát, kábé fél év, és készen leszek, örömmel átküldöm bárkinek a végeredményt (én + 1 fő már azt jelenti, nem dolgoztam hiába).

Leírni is öröm, nemhogy átérezni: lassan lejár a lakáshitelünk. Olyan hét év alatt csengetjük ki, kőkemény megpróbáltatások közepette. Normális ember azt mondaná, oké, most megpihenünk, élvezzük ki az a havi 80 rongy pluszt. De mi már azon gondolkodunk, hogyan tovább. Illetve: hova tovább?
Talán nem tűnök telhetetlennek, ha azt mondom, a kétszobás panel nem elég. A panelség még nem is zavar (világéletemben emeletes házakban laktam), de a szobák száma, a konyha mérete kevés. Pár száz méteres körben akadna három és feles panellakás, meg megfizethető családi ház is (újabb hitellel, nyilván). Azonban még azon is filóznunk kell, melyik helységet válasszuk.
Mielőtt ide költöztünk volna, komolyan elgondolkodtunk egy vidéki (igazi vidéki, még hozzánk képest is ) kúrián. Megvan pár millából a parasztház, kedvünkre felújítjuk, befigyel a nagy udvar, a kandalló, meg a pajta. Nyáron nagy királyság ilyen helyen lenni… pár napot. De elképzelek egy nyirkos, sötét novemberi délutánt, ahogy a sáros gazban leveleket söprök, a hideget, mielőtt begyújtanék, meg a behatárolt szórakozási lehetőségeket (kocsma). Hálát adok az égnek, hogy nem mentünk bele. Mára újkori népviseletben (katonai gyakorló) grasszáló, sárban túrkáló csóró paraszt volnék, barátok híján idegbeteg asszonnyal meg két koszos pulyával. A Škodákat elcseréltem volna egy MTZ-re, és fejből tudnám, mikor kell aratni a tritikálét.
Így városiak maradtunk. És ebben a városban nem biztos, hogy szívesen maradunk. Szórakozás itt sincs sok (a velünk egykorúak 90%-a máshol próbál szerencsét), mozi, színház nincs. Rossz arcúak vannak, egyre többen (Danny Trejo álla felkopna a konkurenciától), az itteni iskolák kizárva a fiaim számára (világítanának a tömegben). Viszont jó a levegő, amikor ide költöztem, nem is tudtam, milyen büdös helyeken laktam addig (Pécs, BP, Kaposvár) és gyalog fel lehet menni a szőlőhegyre, a pincékhez. Esetleg szóba jöhet Harkány, közel van (nem mintha számítana), szebb emberek lakják, iskolái kevésbé fertőzöttek. Viszont drágább az ingatlan, annyiért Pécsett is vehetünk lakást/házat… Tehát vissza a büdösbe, a tömegbe? Igaz, munkalehetőség több van, esetleg fizetésnek is nevezhető összegek érkeznének a számlámra, kultúra helyben és iskolát is találnánk jót. Eh, nem tudom. Félek, hogy elbaszom a választást, nem kevés múlik rajta. Ha most beleugrunk egy újabb hitelbe, egyhamar nem változtathatunk.
Vagy várjunk egy-két évet, hátha visszahozzák a szocpolt? Nem kell kapkodni, élvezzük, hogy nincs hitel, Mártonka még csak három és fél, ráér az az iskola-választás is. Viszont Pécsett nyomottak a lakásárak, a mostaniért kapott összeggel simán vehetünk ott egy ugyanilyet. Pár év múlva lehet, hogy visszajön az a 30 százalékos különbség, mint mikor vettük a kecót – és a cocpol se biztos.
Vagy. Fogom a kiccsaládot, meg sem állunk Londonig (lassan több az ismerős ott, mint itt), nekiállok hamburgert sütni, bérlek Croydonban egy büdös kéglit valami pandzsábitól és nem kell aggódni a napi megélhetés miatt. Két gyerekkel biztos fasza lenne… ráadásul a negyedik iksz felé közeledve valahogy nem vonz az ugrás a sötétbe.
Szóval nem tudom, mit tegyek, mit vegyek, hová menjek…